2013. szeptember 1., vasárnap

A parázsonjárás neurológiai oldala - "Nincs logikus magyarázat."

A parázsonjárás neurológiai oldala
“Nincs logikus magyarázat.”
-Ron Sato, orvos, Stanford Orovosi Egyetem, Égési és plasztikai sebészet
Az tüzönjárás, vagy ahogy még más néven is ismert parázsonjárás azt jelenti, hogy egy rövid távot teszünk meg az izzó parázsszőnyegen. Ez a rituális hagyomány, ami az utóbbi időben széleskörű érdeklődést váltott ki a test-lélek kapcsolódás körében, eufórikus hatást képes kiváltani. A parázsonjárás kulturális rítus volt és a történelem során sok társadalomban a parázsonjárást a spirituális fejlődés rítusaként használták (6). Mostanában a parázsonjárást a cégek csapatépítés részeként használják, ahol a munkatársakat a közösen elért siker köti össze. Miközben szkeptikusok vehemensen mutatnak rá a parázsonjárás lehetséges termodinamikai magyarázatára, a pontos neurológiai és mentális aspektusa kevésbé ismert. Első pillantásra képtelenségnek hangzik az, hogy valaki át tud sétálni a parázson anélkül, hogy megégetné a lábát vagy fájdalmai lennének. Ha közelebbről megvizsgáljuk a parázsonjárás neurobiológiai elemeit, lehet, hogy jobban megértjük a parázsonjárás bizarr jelenségét.

A parázsonjárás intenzív előkészületeket igényel, minthogy a fát parázzsá kell égetni, ahol a parázságy 700-800 fokos lesz (7). Egy ilyen magas hőmérséklet komoly égést és neurobiológiai kárt okoz. Még az elemekkel történő direkt kapcsolat nélkül is ez az extrém forróság komoly fájdalmat és kellemetlen érzést tud kiváltani. Ennek ellenére ritka a sebesülés, sőt a legtöbb parázsonjáró különlegesen pozitív élményről számol be. A parázsonjárók elkerülik a láb sebesülését és nincs fájdalmuk. Hogyan lehetséges ez?

A parázsonjárásnak két misztikus eleme van. Először is hogyan éri el a parázsonjáró, hogy nem ég meg a lába? Másodszor, hogy-hogy nem érez fájdalmat? Ez a két nagy kérdés, annak ellenére, hogy a kérdések összekapcsolódnak (ha a parázsonjáró elkerüli a külső hám sérülését, lehet, hogy nem érez fájdalmat). Sok szakember vallja, hogy, az önbizalom erősítése az előkészület legfontosabb aspektusa (3). Az előkészületi fázisban a parázsonjáró egyfajta fókuszált relaxált állapotba kerül, amiben a véráram a lábban felerősödik. Ennek az az eredménye, hogy a forróság gyorsan elpárologhat és a láb nem ég meg.

Ha a parázsonjáró nincs a megfelelő pszichológiai állapotban, a felszíni kapillárisok összehúzódnak így a forróság nem képes megfelelően elpárologni a talpról (5). Ez akkor történik meg, ha a parázsonjárónak kicsi az önbizalma, befeszül, emiatt aztán csökken a véráram a perifériákban. Fontos tudni, hogy néhány ember megégeti magát a parázsonjárás során. Ezekben az esetekben ugyanolyan volt a tűz, mint máskor. Ezek a sérülések azt mutatják, hogy mennyire fontos a mentális felkészülés, és nem az számít, hogy milyen parázs vezetőképessége vagy a hőmérséklete (5).

A szkeptikusok leggyakrabban a parázsonjárás legitimitását kérdőjelezik meg a fizika termodinamikai tételeire való tekintettel. A meleg érintkezésen keresztül áramlik a fából a lábba. Mind a parázs és a talp gyenge hővezetők, vagyis a meleg „elillan”, és nem égeti meg a talpat. Ha például a frissen sült tortát megérintjük, akkor nem égetjük meg a kezünket, de ha a tepsit, akkor biztos megégetjük. A torta, csakúgy, mint a parázs nagyon rossz hővezető annak ellenére, hogy nagyon forró tud lenni (4). Tolly Burkan, Firewalking Institute of Research and Education alapítója, ezt az érvet azzal cáfolta meg, hogy sértetlenül átment egy fém grillezőn, ami kitűnő hővezető. Ezzel bemutatta azt, hogy a felület tulajdonságai nem relevánsak (4). Azt tanítja, hogy a parázsonjárás sikere azon múlik, hogy a központi idegrendszer hogyan változtatja meg a normális állapotát. Burkan magyarázata szerint, “ha nyugodt vagy azzal a döntéseddel, hogy parázson jársz, akkor a megfelelő biokémiai állapotba kerülsz … ha a testedben feszültség van, az azt mutatja, hogy a gondolataid feszültek.” (3) Ebben az értelemben a parázsonjárók természetes módon stimulálódnak arra, hogy befogadják a nagyon magas hőmérsékletet.

Ez persze még nem magyarázat arra, hogy a parázsonjárók talpa miért nem érzékel fájdalmat. A parázsonjáról azt mondják, hogy a mentális felkészülés alapfeltétele annak, hogy az idegrendszer felkészüljön az érzékelés leállítására. A parázsonjárásra való felkészülés általában 4 részre osztható (1). Ezek a szakaszok (a Hit, az Akaraterő, a Képzelet Ereje, és a Jelen Felszabadítása), segítik a parázsonjárót abban, hogy az energiáját arra használja, hogy megerősítse az önbizalmát a sikeres parázsonjáráshoz. A felkészítést gyakran úgy írják le, hogy “egyirányú” mert ez teljesen arra fókuszál, hogy érd el úgy a parázsszőnyeg túloldalát, hogy nem esik bajod. Ebben az értelemben, a parázsonjárónak kettős képzete lesz – először is hideg mohát képzel el a talpa alatt, miközben érzi a parázs érintését. Ennek eredményeként „sem-sem” állapotba kerül, ahol nem teljesen a jelenben és nem is a képzeletben van (1). Ebben az értelemben úgy tűnik, hogy a parázsonjárók „eltávolítják magukat” az azonnali érzékeléstől.

Azt gondolom, hogy a parázsonjárást meg lehet magyarázni ezeken a koncepciókon keresztül, amikről most beszéltünk. Amikor valaki a kocsiban vagy a hajón szédülős lesz, akkor …, az azért van, mert inkongruencia alakul ki az idegrendszer elvárásai és az érzékelés között. Más szóval, ha a külső inger miatt az érzékelés várakozó állapotba kerül, és nincs kisülés, akkor az illető kellemetlenül érezheti magát. Meglehet, hogy ugyanez a mechanizmus a magyarázat arra, hogy valaki hogyan tudja kikapcsolni a fájdalomérzékelését. Ha valaki tudatosan át tudja változtatni a külső ingereket, akkor elméletileg ki tudja kapcsolni a normális fájdalomérzékelést. Tehát a parázsonjárás titka abban lehet, hogy a parázsonjárók átalakítják a külső ingereket az i-funkciókon keresztül.

Ha a parázsonjáró alkalmazkodni tud ezekhez az elvárásokhoz, akkor az elméletileg lehetséges, hogy más fájdalmas dolgot is kibír. Ha adva van két személy és mindkettőnek ugyanolyan az érzékelési neuronjának a tevékenysége, akkor az lehetséges, hogy különbözőképpen éli meg a helyzetet? Igen, tudjuk, hogy az ingereket különbözőképpen értelmezzük. Vagyis az akkor lehetséges, hogy mindenféle bonyolult tényezők miatt az emberek különbözőképpen élnek meg bizonyos fájdalomingereket? Ez szintén lehetséges. Nem mindenki érzékeli ugyanazt az örömérzetet ugyanúgy (ugyanolyan öröminger mellett) és nem ugyanolyan mértékben érzékeljük a fájdalmat sem ugyanarra az ingerre. Vagyis a következtetés az, hogy az ingerek hatását egyénileg érzékeljük.

Valószínűleg ez történik a mentális felkészülés alatt is. Annak érdekében, hogy valaki sikeresen menjen át a parázson, az elmét különleges állapotba kell hozni. Ezalatt a mentális felkészülés alatt lehet, hogy az i-funkció készíti fel az idegrendszert az inger különböző értelmezésére. Gondoljunk csak például a hosszútávfutókra. Ezek az atléták képesek arra, hogy nagy fizikai terhelést kibírjanak és közben csúcsélményben is legyenek. Tíz mérföld megtétele után a futás nem lesz sem könnyebb, sem nehezebb. Hanem az történik inkább, hogy az idegrendszer alkalmazkodik ahhoz, hogy másként értelmezze az ingert. Ami először fájdalomként van értelmezve, később eufórikus élményként hat. Az az érzés, hogy „mots képes lennék örökké futni” ugyanúgy jelenik meg, mint a parázsonjáróknál, akik arról számolnak be, hogy nincs fájdalmuk, sőt inkább eufórikus állapotba kerültek, amihez nagy önbizalom társul.

Ugyanezen a weboldalon (2) tíz évvel Yun-Wen Shaw azt a feltételezését tette közzé, hogy szerinte a biofeedback mechanizmus szintén közrejátszik. Különösen, ha a parázsonjárók igazítani tudják a belső meleg-érzékelésüket, akkor nem érzékelik a forró parazsat a lábuk alatt (2). Vegyük a láz példáját. A beteg ember hideget érezhet, és már rázhatja is a hideg pedig a testükben megemelkedett a hőmérséklete. A belső érzékelésük annyira felnyomja az érzetüket, hogy nem is éreznek meleget annak ellenére, hogy megemelkedett a testhőmérsékletük. Ha a parázsonjáró ugyanígy változtatja a hőérzékelését, akkor lehetséges, hogy nem érzékeli a magas hőmérsékletet. Shaw hipotézise ehhez hasonló; az idegrendszer tudatos adaptációjával képesek vagyunk az inger érzékelésének a megváltoztatására. Többet szeretnék tudni annak a lehetőségéről, hogy hogyan lehet tudatosan igazítani a hőérzékelésünket. Ha ez tényleg lehetséges lenne, akkor az ember képes lenne túlélni bármilyen extrém körülmények között.

Míg a parászonjárás fizikája oldala nagyon kétséges, addig a dolog neurológiai aspektusa sem teljesen világos. Hogyan lehet az, hogy a parázsonjárók nem égetik meg a talpukat? Talán ennél még izgalmasabb kérdés az, hogy miért nem éreznek fájdalmat? Az világos, hogy kontrolunk van az ingerek értelmezése felett. Mindegyikőnk különböző módon értelmezi ezeket az ingereket. Lehetséges, hogy a parázsonjárók mentális felkészülést alkalmaznak, és ezáltal megváltoztatják a normális érzékelésüket, így nem éreznek fájdalmat, amikor átsétálnak a parázson. A komplex mentális felkészítés segíti a parázsonjárókat a normális értelmezés megváltoztatásában. Amíg ki nem próbálom magam, addig nem tudhatom biztosra.
Andyz Mittelman 2010. június 4.
(1) http://www.kondor.de/shaman/coals.html
(2) http://serendip.brynmawr.edu/bb/neuro/neuro00/web2/Shaw.html
(3) http://www.firewalking.com/
(4) http://news.nationalgeographic.com/news/2005/09/0901_050901_firewalking.html
(5) http://www.corporatefirewalking.com/theory.html
(6) http://www.sparksdevelopment.com/history.html
(7) http://www.firewalker.co.uk/fire_walking/fire_walking.htm#Leidenfrost
(8) Neurobiology class notes/discussion, Professor Paul Grobstein, March/April 2010
A cikk eredeti nyelven: http://serendip.brynmawr.edu/exchange/node/6866
 

2013. augusztus 19., hétfő

Tűzönjárás - cégeknek, vezetőknek - kitekintés a nagyvilágba.

A tűzönjárás mai kor meghatározó képviselője Charles Horton és az általa vezette Firewalking Institute of Research and Education. Számomra már csak azért is fontosak, mert egyrészt a világ szinte minden pontján jelen vannak, így széles körben teszik ismertté a programot olyan országokban is, mint Spanyolország, Nagy-Britannia. Másrészt ez az az iskola, amely a mi felfogásunkhoz a legközelebb áll, mivel a tűzönjárás programjaink technikai felépítése, az alkalmazott gyakorlatok csaknem teljes egészében megegyeznek az általuk is alkalmazottakkal.

Facebookos oldalukon sok hasznos, és főleg hiteles információt tesznek közzé, amely lehetőséget kínál az olvasók szélesebb körű tájékozódásra, és nem utolsó sorban lehetőséget kínál az itthoni tűzönjárást kínálókkal való összehasonlításra. Híreik között gyakran találunk trénerképzésre, szemináriumokra szóló felhívásokat, élménybeszámolókat, és promóciós anyagokat.

Legutóbbi kisfilmjükben cégvezetők számolnak be arról, hogy számukra mit jelentett a tűzönjárás; mit tanultak a programból; miért érte meg a ráfordított idő és pénz. Ebben a blogban most ezt tesszük közzé. (Forrás: F.I.R.E. facebok)

(Magyarországon már jó néhány cég vett részt tűzönjárás programon, melyek közül, hogy csak néhányat említsünk meg: Magyar Telekom, K&H bank; Auchan, SzMT...)

2013. augusztus 18., vasárnap

Nyílvesszőtörés - torokkal. Ez ugye lehetetlen! És a tűzönjárás nem az?

"A nyílvesszőtörés láttán „miért is áll meg mindenkiben az ütő”? Írásunkban arra keressük a választ, hogy mitől olyan félelmetes ez az egyszerű feladat? Nyílvesszőt törünk torokkal.
  
A felkészülés feszült pillanata.
A nyílvesszőtörés egyike azon paradigmaváltó gyakorlatoknak, amely segít szembesülnünk gondolkodási sémáinkkal, azzal a látásmóddal, ahogyan a világot látjuk. Azzal való szembesülés, hogy milyen félelmek élnek bennünk, és hogy önkorlátozó hiedelmeink mennyire gátolják napi szinten cselekedeteinket, már önmagában is jótékony hatással lehet életvitelünk minőségére.
„Nem oldhatjuk meg a problémákat ugyanazt a gondolkodásmódot alkalmazva, amellyel megteremtettük őket.”
Albert Einstein. 

Innen már nincs visszaút.
Tréneri tapasztalatom, hogy a nyílvesszőtörés láttán pestiesen szólva első látásra mindenkiben „megáll az ütő”. Az arckifejezések megváltoznak, a légzés szaporábbá válik, és többekben gyomor tájékban szorongás ébred. Ilyen, és ehhez hasonló érzések támadnak a résztvevőkben, amikor felvezetem ezt a gyakorlatot: Most nyílvesszőt törünk - torokkal!

Mitől ez a szorongás? Legkézenfekvőbb válasz, mert félelmet kelt bennünk, mert gondolkodásunk, beidegződésünk a gyakorlat láttán téves következtetésre vezet. Szinte kivétel nélkül arra gondolunk, hogy a nyílvessző át kell, hogy hatoljon a puha testrészen, és megsérülhetünk, fájhat, és ez a gondolat nagyon ijesztő. Anélkül, hogy az érzéseket elvitatnánk, állítjuk, hogy pont ez a következtetés a nagy tévedés!

Amire a résztvevők nem számítanak: törik a vessző!
És ez még nem elég. Ehhez a téves képzethez még akkor is hűen ragaszkodunk, amikor a gyakorlatot szemünk láttára már többen végrehajtották, és többszörös visszaigazolást nyert, hogy az sem fájdalommal, sem sebesüléssel nem jár. Sokszor azok is értetlenül állnak a jelenség előtt, akik a gyakorlaton már túl vannak, így átestek a próbán, tapasztaláson.

A gyakorlat azért ijesztő, mert az emberek képzeletében az a kilőtt nyíl jelenik meg, amely a célba fúródva lyukat üt. Itt azonban nem ez történik. A nyíl hegye a torokhoz szegeződik, de híján van annak az energiának, amit a nyíl a kilövés pillanatában közvetít. Másik félelmünk, hogy a torkunkat - mely létfontosságú funkciót lát el, melyre alapvetően érzékenyek vagyunk, melyet rendkívül sebezhetőnek tartunk - ez a vessző megsebzi. Csak nagyon kevesen tudják, hogy a torokban milyen erős izomkötegek lapulnak meg.

Ha a gyakorlat előtt tisztáznánk, hogy a nyílvessző megváltozott funkciója és a torok izomkötegeinek ellenálló képessége milyen, rá kellene, hogy ébredjünk arra, hogy ez a gyakorlat abszolút veszélytelen, nem több, mint átkelni egy forgalmas úttesten a zebrán, amit napjában többször, gondolkodás nélkül megteszünk. 

A nyílvesszőtörés egy példa arra, hogy egy szokatlan helyzetre - kihívásra - hogyan reagálunk. Képesek vagyunk-e arra, hogy a kialakult helyzet okozta félelmeinken felülkerekedjünk. A gyakorlat egyszerűsége meghökkentő, hiszen nincs szükség drága extrém sportfelszerelésre, hogy megéljünk egy rendkívüli helyzetet.

Nem is volt nehéz!
A résztvevők izgalmas utat járnak be: elképedés - félelem - kíváncsiság - hezitálás - koncentráció - feszültség - elhatározás… És mi a jutalom? A gyakorlat során szerzett tapasztalás valós változást hozhat minden ember életébe, amikor saját bőrén tapasztalja meg milyen megtenni valamit, amiről korábban azt hitte lehetetlen. A jutalom, a büszkeség, a siker felett érzett határtalan öröm és boldogságérzet, hogy megcsináltam, képes voltam rá! 

"Az élet beszűkül, vagy kitágul egyenes arányban a bátorságunkkal"
Anaïs Nin

Nyílvessző törés a tűzönjárás program egyik felkészítő gyakorlata, de önállóan is megrendelhető. A Nyílvessző töréshez hasonló paradigma váltó gyakorlatok a téglatörés, betonacél hajlítás, üvegcserépen járás. További információk Tűzönjárás tréningek
www-h-line.hu
 

A tűzönjárás pszichológiája

Egy tréner barátom egyszer azt mondta: "a tűzönjárás semmi több, mint pusztán egy pszicho-geg"!  

Akkor ezt, a tűzönjárás lényegének ilyen egyszerű formában való megfogalmazását majdnem sértőnek találtam. Aki egyszer már odaállt az izzó parázsszőnyeg elé, az a legkevésbé sem gondolja hogy ez csak egy geg. Előtte igen erős valóságként izzik a parázsszőnyeg, és rá vár a döntés, hogy elinduljon, vagy még sem. Azóta a barátom kipróbálta, és lelkes pártolója lett ennek a nagyszerű  a programnak. A gegből azóta az lett, amit a wiki oldalán szerző barátaink kiválóan foglaltak össze:

Komoly elhatározás kell ahhoz, hogy megtedd az első lépést.
"Amikor olyasmit teszünk meg, ami nagyon nehéz, vagy amiről azt hittük korábban: „lehetetlen”, testünk minden egyes sejtje megtanul áttörni a korlátozó hiteinken. Ezért a tűzjárás egyaránt hasznos lehet az egyénnek, egy csapatnak vagy ha „magasabb fokozatra” akarunk kapcsolni, ha korlátok nélkül hozzá akarunk férni belső erőforrásainkhoz, akár a gyógyítás, akár döntéshozatal, vagy épp a kockázatvállalás és megvalósítás során.
A tűzönjárás olyan élmény, amely túlmutat a megszokott emberi tapasztalatokon, s lehetőséget teremt, hogy közvetlen kapcsolatot teremtsünk saját legbelső energiánkkal. Ebben az értelemben ez a ma elérhető egyik leghatékonyabb tapasztalás – akár átsétál a tűzön, akár csak megfigyeli azt – amely megérint minden résztvevőt. S hozzásegít bárkit, hogy bátorságra váltsa félelmeit, legbelső szorongásait nyugalomra cserélje, szert tegyen a jövője formálásához szükséges önbizalomra. Akár átmegyünk a tűzön, akár nem, erősebben, magabízóbban, feltöltődve távozunk a tűzjárásról."

Forrás: hu.wikipedia.org/tűzönjárás 

A tűzönjárás alkalmas:
- nagyobb létszámú outdoor csapatépítésre,
- olyan vezetők, vagy szakmai terület dolgozóinak, irányítóinak, akiktől magas teljesítményt várnak el,
- olyan csapatoknak (vállalati teameknek, sportolóknak), ahol az ön, és egymásba vetett bizalom a csapat sikerének alappillére, és amin sok múlik, tétje van.

A tűzönjárás programot azért is ajánljuk, mivel az extrém outdoor tréningekhez képest is kimagasló élmény jelet, nagycsoportos formában is pusztán 4-5 óra leforgása alatt a csapat megéli milyen megtenni, azt ami lehetetlen. A komfortzónából való kilépés önkéntes, a részvétel az egyes gyakorlatokban saját elhatározáson alapszik.

2013. augusztus 17., szombat

A tűzönjárás - modern világunk egyik meghökkentő programlehetősége.


A Tűz erejével! 
Nappali fényben.
A tűzönjárás egyike napjaink legnagyobb hatást, és egyben legtöbb vitát kiváltó tréning programja. Blogunkat azért hoztuk létre, hogy egyrészt eloszlassuk a sokakban felgyülemlett kételyeket, másrészt széles körbe tegyük ismertté és elérhetővé a tűzönjárást, annak gondolkodásunkra, szemléletünkre gyakorolt pozitív hatásaival, és tisztázzuk a vállalt kockázatokat.
A tűzön járást sok mítosz övezi. A világszerte ismert, az ősidőkben elsősorban beavatási szertartás és más vallási célú rituálé napjaink modern világában is népszerű, talán pont a miatt, mert a mai kor tudományos világa sem tud egyértelmű magyarázatot adni arra, hogy mindez hogyan lehetséges. A program csúcsélményeként a résztvevők mezítláb sétálnak végig egy 600-800 fokos frissen gereblyézett parázsszőnyegen. Miután ezt a legtöbb ember lehetetlennek vagy képtelenségnek tartja, a gyakorlat kézenfekvő módon demonstrálja, hogy lehetséges paradigmát váltani, másként szemlélni mi a lehetséges, és mi a lehetetlen.
És esti sötétségben
Már egy félnapos program keretében is elérhető, hogy a résztvevők saját sziklaszilárdnak hitt elképzeléseiket, berögződéseiket megkérdőjelezzék, felfüggesszék, azért hogy saját bőrükön tapasztalják meg, milyen megtenni azt, amiről azt gondolták, hogy lehetetlent.
Soron következő nyílt programunkról tájékozódj a Nyílt tűzönjárás alatt, vagy keress személyesen.

További információk: www.h-line.hu


Görögország, ahol a tűzönjárás egy olyan hagyomány, amit a National Geographic is érdemesnek tartott arra, hogy filmet készítsen róla: