A „Tűzönjárás elmélete” - mindenki javára válhat! - Tolly Burkan tollából

A nyugati civilizációkban is már több mint három millióan jártak parázson.

Már a tűzönjárás elméletének megismerése is nagyban javíthat az életed minőségén! Igaz ez akkor is, ha te magad még soha nem vettél részt raja, de ha tudnád, hogy hogyan működik, már az is javíthat az egészségi állapotodon, és megnövelheti erőnléted.  Miért? - mivel a tűzönjárás rámutat arra, hogy az önmagunk gondolkodása milyen kihatással van az életünkre. Gondolatok megváltoztatják az agy kémiáját, ami hatással van a test kémiai reakcióira is. Ez a folyamat igen könnyen tetten érhető a szexuális fantáziálás során. A tűzönjárás alatt kiemelt figyelmet fordítunk gondolkodásunkra, mivel pont a gondolataink azok, amelyek révén megszületik a saját valóságunk. A pozitív gondolkodók igen eltérő kémiai környezetben élnek, mint a negatív gondolkodók. Őket sokkal kevesebb stressz éri, aminek az eredménye mindenki számára nyilvánvalónak kellene lennie.

1977 óta foglakozom behatóan a tűzönjárással, és ki merem jelenteni, hogy mára én rendelkezem a legtöbb ismerettel ebben a témában. Munkámnak köszönhetően mára az Egyesült Államok élenjáró lett a tűzönjárás kultúra történetében. Soha ennyien nem vett részt még ezen az ősi rituálén alapuló szertartáson, amely ezt megelőzően csak néhány kiválasztottnak adatott meg.  Magával a jelenséggel kapcsolatos elképzeléseim időről időre formálódott, és csak most, 2000-ben éreztem elég bizalmat magamban, hogy közzé tegyem saját elméletem arról, hogy az emberek miért nem égetik meg magukat, ha átsétálnak az izzó, vörös parázsszőnyegen. Az én elméletem jelentősen különbözik az összes többitől, és ráadásul az összes többi elmélet így vagy úgy, de hibás.

A hamis „Vízgőz” elmélet

Az egyik elmélet, amivel találkoztam a témában az az úgynevezett "Leidenfrost Effect"-en alapul.  Több fizikus azt állítja, hogy az a nedvesség, amely a talp alatt keletkezik, megakadályozza, hogy a láb tényleges kapcsolatba kerüljön a parázzsal. Az analógia azon alapul, hogy a tűzönjárás hasonló, mint amikor valaki megnyalja az ujját, és megérintette a forró vasalót, hogy tesztelje, hogy megfelelő-e a hőmérséklete, hogy rányomhassa a ruhadarabra. Amikor a vasaló elég meleg, az érintéstől szó szerint elpárolog a nedvesség az ujjunk hegyéről, ez a vízgőz szinte eltaszítja az ujjat magát a vasalótól.   Ezt nevezik a Leidenfrost Effect-nek, mely névadó volt az első, aki először leírta ezt a jelenséget.

A Leidenfrost Effect könnyen megfigyelhető, ha néhány csepp vizet egy forró palacsintasütőbe cseppentünk. Amikor a fém serpenyő elég forró, a vízgyöngyök visszapattognak, mivel a hő olyan intenzív, hogy vízcsepp alja elpárolog, mielőtt a csepp eléri a felhevült felület. Ez az a vízgőz, amitől a vízcseppek visszapattannak a fémfelületről, mielőtt még azt elérnék.

Jearl Walker fizikust annyira meggyőzte ez az elmélet, hogy ő tényleg hiszi, hogy lehetetlen, hogy valaki is megégesse magát tűzönjárás közben. Miután súlyos sérüléseket szenvedett a parázsszőnyegen, jelentősen csökkent az elméletbe vetett hite.

Kutatásaim első napjaiban volt alkalmam megfigyelni, hogy valaki hogyan égette meg magát tűzönjárás közben. Ez egyben azt is eredményezte, hogy végleg elutasítottam a Leidenfrost Effect féle magyarázatot, arra vonatkozóan, hogy mitől nem ég meg a tűzönjáró lába az izzó parázsszőnyegen.

A „Vezetőképesség” sem megfelelő magyarázat

A fizikusok egy másik ötlete a jelenség megmagyarázására a "vezetőképesség elmélet". A jelenséget jól szemlélteti az, amikor a sütőből kell egy megsült tortát kivenni . A levegő a sütőben azonos hőmérsékletű, mint a fém tortaforma, mégis nyugodtan benyúlhatsz puszta kezével a sütőbe, anélkül, hogy megégetne. Ha azonban a sütőformához hozzáérsz, az eredmény már egy könnyebb égési sérüléssel is járhat.  Ennek az az oka, hogy a levegő rossz hővezető, míg a fém egy jobb hővezető. A fizikusok azt feltételezik, hogy mivel a szén rossz hővezető, ez lehet az oka annak, hogy a parázsonjáró lába nem ég meg az izzó parázságyon, függetlenül attól, hogy annak milyen magas a hőmérséklete.

1994-ben, Bernard Leikind fizikus ellátogatott az Intézetünkbe, és megpróbálta látványos módon bizonyítani az elméletét. Két bélszínszeletet szíjazott a talpára, majd átsétált a parázsszőnyegen, amit a Discovery Channel is rögzített. A steak-re a parázsszőnyeg nem volt semmilyen hatással. Ezután egy fém grillsütő rácsot helyezett a parázsra, és amikor az vörösen izzott, ráhelyezte ugyan azokat a steakeket, amiket előzőleg a talpán viselt, és a fém azonnal bevésődött a húsba. Úgy érezte, hogy ezzel megfelelően bizonyította, hogy a mentális állapotnak semmi köze a tűzönjárás jelenség magyarázatára. Külön kihangsúlyozta, hogy az teljesen lehetetlen, hogy egy embere izzó, vörös grillrácson átsétáljon sérülések nélkül. Ahogy ezt kimondta, néhány munkatársunk rögtön megcáfolta: átsétáltak a fém grillrácson sérülések nélkül.

A felforrósodott izzó grillrács részben a munkatársak súlya miatt, részben amiatt, hogy a hő hatására meglágyult, behajlott, és felvette a járók lépéseinek a nyomát. Azóta is, mint egy ereklyét őrizzük ezt a grillrácsot és az abba megformálódott lábnyomokat azon bizonyítékként, amely alapján elvethetjük a vezetőképesség elméletét.

Amikor egy fizikus a tűzzel kísérletezik, a megfigyelés tárgya általában nem egy tudattal bíró lény. A vezetőképesség elméletét, azt nem vitatjuk, hogy tárgyak esetében lehet alkalmazni. Azonban az emberi lények dinamikusak, önszabályozó szervezetek... így a tűzönjárás kutatás úgy hisszük, kívül esik a fizikusok territóriumán.  Azok, akik az elme és a test működését kutatják, talán sokkal inkább alkalmasak elméletekbe bocsátkozni, mint azok, akik egyszerűen csak statikus dolgokkal foglalkoznak.

Mindig is az volt a meggyőződésem, hogy az ember lelkiállapota a döntő tényező, amikor a tűzönjárás mibenlétét akarjuk megérteni.  Csak azért, mert egy fizikusnak sikerül sértetlenül átsétálnia a parázson, még nem ok arra, hogy ne gondolkodjunk el azon, hogy a mentális állapot mennyire fontos. Hiszen az elméletükbe vetett hit adott neki a bizalmat, hogy járni a parázson. Az "önbizalom" maga is egy mentális állapot. Egyszer Dr. Leikind-nek azzal a javaslattal álltam elő, hogy bekötött szemmel vezetjük a parázsszőnyegre, úgy hogy ő nem tudja, hogy pontosan mikor is fog rálépni. Így nem lenne módja „mentálisan” felkészülni, mielőtt valóban rálép a parázsra. Nem volt hajlandó. Nem volt hajlandó a grillrácson sem járni, de így feltételezhető, hogy valamilyen szinten neki is fel kellett ismernie, hogy több van a jelenség mögött, mint a parázs vezetőképessége, és mint az egyszerű fizika.

Sőt, miután éveken át ragaszkodott ahhoz az érveléshez, hogy a biztonságos tűzönjárás inkább köszönhető a parázs alacsony vezetőképességének, és hogy a hőmérséklete nem bír semmilyen jelentőséggel 2000. május 9-én, Dr. Leikind végül a következő nyilatkozatot tette: "Minden olyan állítás, amely szerint a parázs hőmérséklete figyelmen kívül hagyató, egyszerűen nevetséges ," és hozzátette:" az a véleményem , hogy tűzönjárás egy szokatlanul veszélyes, és "igen kockázatos tevékenység." Mégis, valaki amerikában nemrég 1200 ºC-os parázson járt sérülések nélkül! Nyilvánvaló, hogy a fizikusok még nem teljesen értik a folyamatot.

A nagyközönség számára is elérhető tűzönjárásokon a parázságy általában 650 – 800 ºC között mozog

Dr. Ron Sato a Stanford University Medical School tagja, a sürgősségi égési sérülteket ellátó osztály vezetője állítja, hogy ha az emberi test egy pillanatra is ki vannak téve a 650 fokos hőnek, akkor harmadik fokú égési sérülés keletkezik a bőr felsőbb hámrétegében és alatta, ami a bőr teljes vastagságában történő elszenesedést okoz. Dr. Sato már kezelt olyan betegek, akik véletlenül lépetek rá az izzó parázsra, és akik annyira súlyosan megégtek, hogy bőrbeültetésre volt szükségük. Amikor arról kérdeztük, hogy mi van azokkal, akik önszántukból a parázsra lépnek, dr. Sato azt mondta: "Nincs logikus magyarázat!". (Ezzel kapcsolatos cikkünk ugyan ezzel a címmel itt olvasható: http://tuzonjaras.blogspot.hu/2013/09/a-parazsonjaras-neurologiai-oldala.html 

"Nincs logikus magyarázat!" 2013. szeptember 1., vasárnap

Vízforralás egy papír pohárban

Két tudományos kísérlet segített a mostani elméletem megalkotásában.

Az egyik, egy iskolai tanárok által is használt egyszerű kísérlet. Az is lehet, hogy korábban már találkoztál ezzel a kísérlettel, amikor még kisiskolás voltál? A tanár megtölt egy papírpoharat vízzel, és aláhelyez egy gázégőt. A víz forrni kezd, de a pohár nem ég meg. Ennek az az oka, hogy a víz 100 foknál nem lesz soha melegebb, amikor is az gőzzé válik. Mivel a víz állandóan érintkezik a papírpohárral, a papír sem tud melegebb lenni, mint 100 fok. Ahhoz, hogy a pohár maga megégjen, ettől nagyobb hőmérsékletre volna szükség,...ami történetesen nagyobbnak kellene lennie, mint a víz forráspontja. A víz hőmérséklete a forrásponton viszont más sohasem nagyobb, mint 100 fok.

A másik kísérletet az Egyesült Államok kormánya végezte az űrkutatások egy korábbi időszakában. Amikor egy űrhajó visszatér a légtérbe, az erős súrlódás hatására az űrhajó felülete rendkívül magas hőmérsékletre melegszik fel. A kérdés az volt, hogy az a személy, aki az űrhajóban utazik, milyen belső hőmérsékletet képes elviselni. A vizsgálat céljából a tudósok egy hőkamrát építettek, amiben a belső hőmérséklet folyamatosan emelték. A kísérlet eredményeként kiderült, hogy ebben a felhevített légtérben, amíg a tojás megfőtt a kísérletben részt vett önkénteseknek semmi bajuk sem lett. Tény, hogy a kísérleti alanyok orrában mért levegő hőmérséklete valójában hidegebb volt, mint a levegő kamrában mért hőmérséklete.

Az „Elme” szerepe

Ez a két kísérlet a saját tűzönjárás elméletem megalkotásának alapjai. A dr. Leikind féle steak-be beleégett az izzó fém, míg az emberi lábba nem, egyszerűen azért, mert az emberi láb egy élő, tudatos lény, aki több, mint egy élettelen anyag. Az emberi test egy olyan mechanizmus, amely képes hűteni. A légzés, izzadás és vérkeringés mind szerepet játszanak ebben a folyamatban, és mindez egy helyen kapcsolódik össze, az agyban, amit viszont az elménk teljesen nyilvánvalóan befolyásolni képes. Másokon is könnyen megfigyelhető, hogy ha például citromot eszik, vagy ha beindul a szexuális fantáziálás, az elme képes megváltoztatni az elektrokémiai állapotot az agyban, ami kihat a központi idegrendszer működésére, és ami kémiai változás eredményez az emberi testben.

Könnyen előfordulhat az is, hogy olyankor is érzékelsz fizikai változást, amikor semmilyen fizikai hatás nem ér. Ez nem "az elme hatalma az anyag fölött ", hanem " az elme az anyagban."

Ha a tűzönjáró megfelelő lelkiállapotban van, a vér átáramlik az egész testén. A vér 37 fokos, és ahogy áthalad a talpadon keresztül folyamatosan hűti a szöveteket, és megakadályozza, hogy elérje az "égési pontot",  azonos módon, ahogy a víz fenntartotta a hőmérséklet 100 fokon a papírpohárban.

Természetesen vannak határok, amiket mi soha nem szándékoztunk feszegetni. Mi a már több ezer éves hagyományra visszatekintő tűzönjárás alapvető jelenségének magyarázatát kutatjuk, és arra törekszünk, hogy napjaink társadalmi elvárásainak szolgálatába állítsuk életminőségünk javítása céljából.

Amikor az emberek 1200 fokos parázson sétálnak sérülések nélkül, azért tudják megtenni, mert a szervezet nyilvánvalóan képes hűtéssel megvédenie magát egy bizonyos mértékig. Úgy mellesleg, az autók motorblokkjait 1100 fokon olvadó fémből öntik!

Az a magyarázat, hogy az izzó parázson átsétáló ember miért nem sérül meg, felveti azt a kérdést is, hogy akkor néhányan miért is égették meg magukat. A 70-es években azt a célt tűztem ki, hogy eloszlassam a tűzönjárás körül kialakult hiedelmeket, és létrehoztam a világ első tűzönjárás szemináriumát. Több száz oktatót képeztem ki, akikkel közösen 2000-re elértük, hogy már több mint hárommillió ember vett részt tűzönjárás programon. És hány szenvedtek súlyosabb sérülést? Körülbelül ötvenen. Mivel ezek a sérülések valóban megtörténtek, nem hagyhatjuk ezeket sem figyelmen kívül. (Az ötvenbe nem számoltam bele azokat, akik attól sérültek meg, hogy szándékosan megpróbáltak a parázsban hosszabb ideig megállni, vagy elidőzni.)

Sérülésekből kitűnik, hogy sokkal inkább az elmeállapot, és nem a parázságy a sérüléseket kiváltó ok.  Amikor az ember nincsenek olyan megfelelő lelki állapotban, amelye lehetővé teszi, hogy a test minden része csúcsteljesítményt nyújtson, a hajszálerek összehúzódnak, és ez megakadályozza a vér szabad áramlását a talpszöveten. Amikor ez bekövetkezik, a vér nem tudja a hőt elszállítani, és nem tudja megakadályozni, hogy a bőr a kritikus hőmérsékletet ne lépje túl, és ezzel megakadályozza az égési sérülést. A következmény felhólyagosodás, rosszabb esetben szenesedés.  Az aloe vera készítmények hatóanyagai segítenek helyreállítani a sérült rész vérkeringést, és ha a sérülést követően a készítményt azonnal használják, a felhólyagosodás is gyakran megelőzhető.

Dr. Andrew Weil, a Harvardon végzett neves orvos és kutató, sok évvel ezelőtt foglakozott a tűzönjárással, és azt mondta: "Nincs semmi, ami meg tudna győzni arról, hogy nem a mentális állapot a legfontosabb tényező a tűzönjárásban."

Amikor a vezetőképesség témája felmerült, eszembe jut, amikor a parazsat egy lapáttal még jól szétveregetem.  A lapát fémből van, és rendkívül jó hővezető. Amint az átmelegedett lapátot belemerítem egy vödör vízbe, akkor létrehoz egy jó hallható "sziszegést." A lapátot semmivel sem tartom több ideig a parázsban, mint amennyi ideig a lábunk érintkezik vele. Így az is nyilvánvaló, hogy a parázs igen is jól érzékelhetően vezeti a hőt. Butaságnak tűnik a hőforrás vezetőképességét firtatni. A kérdés sokkal inkább az, hogy bármi, ami a hőforrással érintkezik, az milyen hővezető képességgel bír. A fém, sűrűségénél fogva rendkívül jól elvezeti a hőt annak forrásától. Az emberi test azonban rossz hővezető.

Amikor az embert égési sérülés éri, azt jelezheti, hogy a lelkiállapota "sűrű" elme és egyben fizikai állapotot eredményezett a testben. A "folyékony" elmeállapot a test folyékonyságát biztosítja magának a szervezetnek. Szóval, nem a parázs vezetőképességét kell vizsgálni, hanem azt, hogy az emberi test hővezető képessége mitől jobb egyszer, mint máskor.

Eddigi kutatásaim eredményeire támaszkodva azt tanácsolom leendő tűzönjáróknak, hogy kerüljék el a parázsonjárást, amíg nem éreznek belülről fakadó igazi késztetést. Egyes belső hangok azt fogják sugallni: "Ne járj!", mások meg azt: "Menj!" Azt szoktam mondani, hogy először figyelj ezekre a belső hangokra, majd figyeld meg a tested reakcióit. Melyik döntésed eredményez kényelmesebb állapotot? Ha azt érzed, hogy a „Menj” sokkal kényelmesebb, mint az a döntést, hogy „Nem menj” akkor menj bátran. Ha a döntésed következtében nyugodt maradtál, azt jelzi, hogy döntés következtében is megfelelő biokémiai állapotban maradtál. Az, hogy a döntésed arra, hogy jársz, milyen alapon hoztad meg, belső hit, vagy a hit egy magasabb foka, nem számít. Mindkét hit ugyanazt a fiziológia állapotot eredményezte a szervezetben. Ha a testük a döntés hatására kényelmetlenül érzi magát, hogy átsétáljon az izzó parázson, azt javaslom, várjunk egy következő alkalomra.

A test maga is kiváló tükrözi a mentális állapotot. Ha a testünk feszült, azt jelzi, hogy gondolataink nem állnak összhangban azzal a fizikai mechanizmussal, amelyet szervezetünk arra használ, hogy megvédje magát. Amikor azt mondom, hogy legyél „nyugodt", az alatt nem azt kell érteni, mint amikor egy nyugágyban heverészel.  Azt gondolom, hogy azok az emberek, akik végső soron sértetlenül mennek át az izzó parázson, rendelkezniük kellett azzal a mély meggyőződéssel, hogy nem fognak megsérülni, még mielőtt megtennék az első lépést. Az is nyilvánvaló, hogy ha azt hiszed, hogy ez fájdalmat fog okozni, akkor nem lépsz rá a parázsra. Az ember azért ennyire nem lehet hülye.

Ha az emberek hiszik magukban, hogy "meg tudom csinálni, és nem éget meg", és úgy érzik, "kényelmes" számukra ez a gondolat, akkor megfelelő "bizalom"-mal tudják a járást véghezvinni. A „nyugodt, kényelmes, magabiztos” állapot jelezi a megfelelő kémiai állapot meglétét az agy és a test között. Ezzel a tűzönjárás az elme és test kapcsolatának tapasztalati vizsgálatává válik.

Ez az elsődleges oka annak, hogy a tűzönjárás olyan népszerű ma a sportolók, vezetők és az egészségügyi szolgáltatók körében. Bárki, aki arra törekszik, hogy feltárja az elme/test kapcsolatát, és ezt a tudást képességei javára fordítsa, valódi értéket talál a tűzönjárásban.

Az újonnan tűzönjárókat mindig lenyűgözi az a felfedezés, hogy ők maguk milyen hihetetlen lények. Tűzönjárás felfedi egyszerű emberi mivoltunk. Elménk az új határ és a tűzönjárás még csak a kezdet a az ön-felfedezés folyamatának.  Az „elme az anyag felett" következtetései valóban sok izgalmas felfedezést, és új reményt kínál azoknak az embereknek is, akik súlyos betegségek szenvednek, valamint mindazok számára, akik le szeretnék győzni saját korlátaikat, rossz beidegződéseiket, gátló hiedelmeiket: értékesítők, diákok, sportolók, menedzserek...,  és még sorolhatnánk. Egyszer talán ez a sor veled folytatódik!

Szöveg: Tolly Burkan

Forrás angol nyelven: http://firewalking.com/firewalkingTheory.jsp